Goodbye Fall!

Sziasztok!

 

S minden olyan mozdulatlan…

Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?”

-Vajda János

Bármennyire is ódzkodtam az ősztől, már hogy az iskolakezdés és a hideg miatt, idén ismét sikerült ráébrednem, hogy mennyire odavagyok ezért az évszakért. Pár pontban, hogy miért is szeretem ennyire ezt a szezont:

• Mert jó érzés a nyári hőség után újra elővenni a melegebb ruhákat.
• Megnyugtató az esős időkben pokrócba bugyolálva Szívek Szállodája maratont tartani.
• Mert már novemberben három hóesést is megéltem.
• A fáradt, sulis reggeleken nincs jobb, mint egy gőzölgő gyümölcsös teával kezdeni.
• Az őszi kilátás mellett még a futás is sokkal jobban tud esni.
• Abban is van varázslat, hogy a kései világosodás miatt, bár csak a suliba tartó vonatúton, de mindig végignézem a napfelkeltét.

És emellett még összeszedtem azokat a képeket, amelyek az idei őszömnek a kedvencei belesűrítve a pár héttel ezelőtti a királyréti kirándulásunkon készülteket is.

 

Számotokra mi teszi különlegessé ezt az évszakot? 🙂

 

Vác, november, napsütés

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek. (…)
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.”

                                                                                    (Kosztolányi Dezső)

Gyönyörűnek tartom. Az egész évszak az elmúlást jelenti, mégis ez az, ami olyan széppé varázsolja.  Annyi gyönyörűség rejtőzködik ilyenkor a kinti világban, hogy számomra ez talán a legcsábítóbb évszak arra, hogy az időm nagy részét a természetben töltsem. Környezetünk, a fák, s rajtuk a levelek egytől-egyig színekbe öltöznek, és legszebb küllemükben mondanak búcsút nekünk és az életnek. Gyönyörű színeikkel szeretnék kompenzálni a fájdalmat , hogy majd csak egy félév elteltével mutatkoznak meg nekünk újra, friss és fiatal alakjukban. Addig is élvezzük a búcsút, mert ahogyan a tavasz a kezdeteket varázsolja lélegzetelállítóvá, addig az ősz az elmúlásba csepegtet varázslatot, amelyet mindenki egyaránt megélhet.

Így az évszak vége felé közeledve jutott eszembe, hogy még egy-két héttel ezelőtt Vácon készítettem képeket, amelyek nekem nagyon visszaadják az ősz hangulatát, és azt, hogy nekem mit ad ez az időszak. Ezért is gondoltam, hogy ezeket megosztanám veletek.

 

Két nap Balaton

Sziasztok!

Az őszi szünet megkezdéseként két csodálatos napot töltöttünk a Balatonon. Két hónapnyi sulis hajtás után nagyon jó érzés volt, hogy amellett, hogy tanulni nem kell még egy ilyen szép kilátás mellett is kirándulhattam.

A szállásunk a csopaki standon, közvetlen a víz mellett volt. Első nap a 317 méter magas Csákány-hegyi Endrődi Sándor kilátóhoz mentünk kirándulni. Az erdőt betöltötték a szebbnél szebb különböző színekben pompázó levelekkel díszített fák. Egy pár onnan összeszedett levelet magamhoz hűen természetesen magammal is hoztam emlékbe.

Második napon háromnegyed hatkor keltem, hogy aztán pizsamában nézhessem végig a parton a napfelkeltét. Nem is tudom volt-e már részem ilyen idilli kilátásban, amit egyedül a kacsák és hattyúk társaságában tölthettem.

 

Ezután délelőtt – elhagyva a szállást – Tihanyba utaztunk, ahol sétát tettünk az egész városban, megnéztük az apátságot, sikeresen kipróbáltuk a híres tihanyi visszhangot, majd a Belső-tavat is körbejártuk.

 

Záróprogramként még Füreden is sétáltunk egyet a naplementében a parti sétányon, mielőtt fáradt lábakkal hazaindultunk.

 

Összességében nagyon örülök, hogy az idei tanévem első túráit ilyen szép helyeken tölthettem. Remélem egy kicsit sikerült átadnom a hangulatot a két nap során készült képekkel.

A breathtaking experience – WPP 2016

Sziasztok!

A múlt heti szombat délutánomat Pesten töltöttem, ahol egy nappal zárás előtt még szerencsére sikerült megtekintenem a Néprajzi Múzeumban helyet kapott 2016-os World Press Photo kiállítást. Hoztam is nektek egy rövidke beszámolót, arról, hogy pontosan milyen is volt ez számomra.

Nagyon bánhatja, aki kihagyta az idei felhozatalt. Talán soha nem jártam még olyan múzeumi kiállításon, amely ekkora hatást gyakorolt volna rám.

Keveredő érzelmek, agresszió, szeretet, értékvesztés, szegénység. Tömören összefoglalva ezt mutatták nekünk a kiemelkedő képek.

Szinte hallani lehetett egy-egy ember gondolatait, miközben elmerült egy adott kép történetében. Elképesztően sok kimondatlan gondolat keringett abban az egyetlen teremben  és ugyanennyi érzelem kavargott bennem is.

 Mindegyik kiállított kép mellett egy pár mondatos értelmezés szolgált a fotó készültének hátteréről. Én elsőként mindig ezeket olvastam el, amelyek már így is akkora hatást gyakoroltak rám, hogy meglepődtem, hogy a képek ezt milyen módon tudják még továbbfokozni. De nagyon is tudták.

Iszonyú kevés pozitív kicsengésű képpel lehetett találkozni, még az elsőre aranyosnak tűnő, állatos képek is szomorú tényeket rejtegettek maguk mögött.

Nem meglepően nagy számban találhattunk olyan felkavaró képeket, amelyek a migránsok mindennapjait mutatták be. Egy teljes múzeumi teremet is megtöltöttek az effajta képekkel.

Azonban voltak olyan fotók is, amelyek úgy mutatták be a világot, ahogyan én még sosem láttam. Olyan dolgokat tudtam meg, amelyekkel most, hogy tisztában vagyok kezdem kicsit átértékelni az életemet, hogy milyen szerencsés helyzetben vagyok abból a szempontból, hogy úgy élhetek, ahogyan most teszem. Hogy a családomban nem pusztított a leprajárvány. Hogy nem abba az államba születtem, ahol évente megközelítőleg 5000 emberölési merényletet követnek el. Hogy a hazánkat nem fenyegeti komoly háború veszélye, amely minket is migrációra kényszerítene. Hogy nem olyan helyen élek, ahol a gyerekeket leláncolják és fizikailag bántalmazzák az iskolákban.

És ez csak a töredéke volt, annak, amit ezek a képek bemutattak, de talán még fontosabb, hogy személy szerint az embereknek lelkileg mit adtak, ezek a történetek.

Ha ti is jártatok a kiállításon szívesen olvasnék élménybeszámolókat!:)

 

Welcome back! – Happy birthday?

Sziasztok.. megint!

Egy bő három hónapja, júliusban volt a legutóbbi bejegyzésem a blogon. Nem magyarázkodom miért volt ez a nagyobb kimaradás, egyszerűen így jött ki. Július, augusztusban egyszerűen nem volt kedvem írni, volt más, ami lefoglalt. Azonban szeptemberben ismét hiányozni kezdett nemcsak a blogolás, de maga az írás is. Mivelhogy azzal, hogy itt nem osztottam meg semmit, a személyesebb írásaim száma is a nullára redukálódott.

Azonban most, hogy talán sikerült újra belezökkennem a rendes kerékvágásba, szeretnék megint ezzel foglalkozni. Egyáltalán nem terveztem, de ha már így jött ki, akkor kapok az alkalmon, hogy a visszatéréssel egy időben a blog születésnapját is megemlítsem. Mivelhogy pontosan egy éve ilyenkor indult el a Write, Shoot, Blog! honlapom. Aznap még csak egy pár mondatos bevezetőt írtam, amelyben jellemeztem, hogy mit szeretnék elérni ezzel a weblappal, és szerencsémre ez teljesült is. Lassacskán az üres fal képekkel és írásokkal lett teli. Próbáltam minél több gondolatomat, valamint a történéseimet megosztani veletek.

Egy kis statisztika az elmúlt egy évből:

• egy év alatt több mint 3000 alkalommal tekintettetek rá a blogomra
• ennek 1/6 része, decemberben történt, amelyik hónapban a legtöbbet, összesen 9 bejegyzést osztottam meg
• 24 különböző államból néztek rá a honlapra, leggyakoribbak között Magyarország mellett szerepel még Szlovákia, az Egyesült Államok, Japán, Románia és az Egyesült Királyság is
• a top 5 legnépszerűbb posztom:

1. a legelső (nem bemutatkozós) bejegyzésem, amelyben az őszi            bakancslistámat részleteztem (most is aktuális lehet 🙂 )

2.  a decemberi bakancslistám

3.  a diósjenői kirándulásról készült írásom

4.  a Secret Garden színezőkönyvről írt véleményem

5.  végül pedig a soproni élménybeszámolóm

• és, ami nekem sokat jelentett: a privát üzenetek közül a kedvencem az volt, amelyben egy külföldi srác részletezte, hogy bár az írásaimat nem érti, a blogom hangulata nagyon magával ragadja, és szereti a képeimet nézegetni

Mindenesetre köszönöm, hogyha ebben az egy évben töltöttetek  egy kis időt akár egy-két bejegyzésem elolvasására, és tervezitek, hogy még velem maradtok. 🙂

 

Bookworm könyvajánló #3: A szoba

Sziasztok!

Most egy újabb könyvajánlóként Emma Donoghue A szoba című művéről írnék egy kicsit. Ezt az olvasmányt az 50 könyves kihívásomba 19. ponthoz építettem be, amely egy igaz történeten alapuló könyv elolvasása. Bár ennek a történetnek inkább csak valóságalapja van, mégis úgy döntöttem, hogy ide fogom sorolni.

Szerintem az idő nagyon vékonyan szétkenődik az egész világon, mint a vaj a kenyéren, az utakon, meg a házakon, meg a játszótereken, meg a boltokon, úgyhogy csak egy kis kenődés jut minden helyre az időből, aztán mindenkinek sietnie kell érte a következő darabhoz.

Azt szokták mondani, hogy a jó dolgokhoz idő kell. Szerintem ez érvényes a könyvekre is. Mármint nem az olvasásukra, hiszen, ha azt vesszük minél jobb egy könyv annál gyorsabban végzünk vele. De itt most nem arra a fajta időre gondolok. Hanem arra, hogy amikor elolvasod az utolsó sorokat lapozol még egyet, hátha folytatódik a törtenet, vagy arra hogy miután leteszed a könyvet csak fekszel egy helyben és nem bírsz kiszakadni abból a fikcióból, amit a történet nyújtott neked. Esetleg arra, hogy egy pár napig képtelen vagy egy új könyvbe belekezdeni, mert nem akarod elengedni az előzőt, és arra, hogy abban a pár napban bármi történjék valahogy mindig hozzá tudod rendelni a könyv cselekményeihez. Arra az időre gondolok, amit azután is a könyvvel töltesz, hogy már régen nincsen a kezedben. Mert ez jelenti azt, hogy egy igazán jó történetet olvastál. Én így voltam ezzel A szoba kiolvasása után.

A szoba egy öt éves kisfiúnak és az anyukájának a történetét meséli el, akiket éveken keresztül egy kis kerti fészerben tart fogva egy férfi. Jack mar itt jön világra és annak érdekében hogy megóvja őt, az anyja elhiteti vele, hogy az a 12 m2-es terület az egész világ, és azon kívül már nincsen semmi. Minden amit a TV-ben lát csak kitaláció. Persze ez az alap koncepció, aztán beindulnak az események ezzel sokkal izgalmasabbá téve a történetet.

Ami elsősorban engem nagyon megfogott ebben a könyvben, az az hogy az egész a kisfiú szemszögéből van leírva. Számomra óriási jelentőséggel bírt, hogy egy öt éves gondolatait olvashattam, főleg azt figyelembe véve, hogy mennyi mindenen ment keresztül. Néhol elég nyomasztó volt így olvasni

Emellett nekem a történet egésze annyira magával ragadott, hogy csak akkor tettem le a kezemből a könyvet, mikor tudtam, hogy muszáj és így 3 nap alatt végeztem is vele. Végül is engem azért fogott meg annyira ez a történet, mert egy olyan témát fejt ki, amely tényleg a valóságon alapul és a mai világban elég nagy tragédiának is számít. Bár ez mondhatni még rémisztőbbé teszi az egészet, mégis az író olyan közelségből és szemszögből ismerteti az egészet, hogy (számomra legalábbis) letehetetlenné tette a könyvet. Emellett annál inkább elgondolkodtat azon, hogy milyen világban élünk, ha van, aki tényleg képes ilyen dolgokat megtenni más emberekkel.

Mindenképp csak ajánlani tudom ezt a könyvet mindenkinek, aki akár egy kicsit is érdekesnek találja ezt a témát.

Little Keys to Happiness- Június

 

Sziasztok!

Mi ez?   A Little keys to happiness sorozatomban minden hónap végén összegyűjtöm azokat az apró vagy nagyobb történéseket, amik felvidítottak és ezeket pár képpel illusztrálom. Csak írj le bármilyen apró gesztust, vagy bármit amitől vidámabb lettél és ha később visszaolvasod sokkal jobb kedved lesz.

Azért szeretem ezeket a kis összefoglalásokat, mert ezek által sokkal könnyebb visszaemlékezni arra, hogy mi mindent csináltam, értem el, vagy esetleg merre jártam az adott hónapban. Mindig ilyenkor, mikor előveszem a jegyzeteimet elevenítem csak fel, hogy mivel töltöttem a hó elejét. Számomra a június fénypontja az most egyértelműen az volt, hogy elkezdtem jógázni. Meg a hónap eleje felé kezdtem videókon/ alkalmazáson keresztül tanulni, és így a hőség miatt elhalasztott futóedzéseket ezzel tökéletesen pótolni is tudom. De fontos szerepet játszott az én júniusban például az EB is, főkent a magyar sikerek, amelyek megszerettették velem a meccsnézést. 🙂

A többit a képek alatt találjátok.

♦ nyár van ♦ megyünk Sopronba ♦ hercegnők vagyunk egy igazi kastélyban ♦ virág anyának ♦ vattacukor ♦ a zuhogó esőben, lufival biciklizni ♦ átélni a flow-t ♦ suli utáni közös 5km ♦ futás utáni elmélkedések ♦ pénteki kajálás ♦ tripla szivárvány ♦ közös számháború ♦ youtube edzésnap ♦ jógaaaa ♦ game of schools ♦ 2:0 magyaroknak ♦ érettek lettünk ♦ jóga függő lettem ♦ 8:30 előtt 4 km és egy óra torna ♦ Izland ellen utolsó 10 percben gól ♦ nyárindító kvíz ♦ vége az évnek!! ♦ 95%-os érettségi ♦ magyar zászlós festék ♦ házi sushi ♦ együtt szurkol a suli ♦ Gréti 18! ♦ kánikulában a szökőkútba ♦ vízi bomba csata ♦ csurom vizesen a kánikulában ♦ közös meccsnézés ♦ esti süniszerelem ♦ meglátogattuk Balassagyarmatot ♦ mozizás utáni kvíz ♦ A Szoba ♦ unokatesós vízipisztolyozás ♦ vízi csatás videó ♦ 12 napos jóga kihívás teljesítve ♦ saját fekete ribizli ♦ Pori a katicabogár♥

Ti mivel töltöttétek a júniust? 🙂

Bookworm könyvajánló #2: Me before you

Sziasztok!

Te… olyan valakivé formálsz engem, amit azelőtt el se tudtam volna képzelni. Boldoggá teszel, még akkor is amikor szörnyen viselkedsz. Inkább lennék veled – még úgy is, hogy szerinted belőled már nem sok maradt –, mint bárki mással a világon.

Nagyon régen volt már az első, és eddigi egyetlen könyves bejegyzés, de most, hogy végre megkezdődött a nyári szünet, nekem is több időm lesz az olvasásra, és így talán több olyan könyvhöz is hozzájutok, amelyek nagyobb hatást gyakorolhatnak rám.

Legutóbb, az 50 könyves kihívás részeként is, a Mielőtt megismertelek című könyvet olvastam ki Jojo Moyes-tól. Előre lelövöm a poént, azzal, ha megmondom, hogy a kihíváson belül ezzel a 38. pontot, vagyis egy olyan könyv elolvasását teljesítettem, amely megríkatott. De ez a könyv nem csak hogy megríkatott, hanem rendesen fejfájásig bőgtem miatta.

Semmiképp sem szeretnék senkinek sem bespoilerezni, szóval csak az alap dolgokat írom le. Ugye a könyv egy mondhatni különleges kapcsolatról szól egy életvidám, optimista és teljes mértékben egészséges lány, valamint egy olyan kalandvágyó és mindenre nyitott srác között, aki minden életkedvét elveszti azzal, hogy balesetet szenved, és nyaktól lefelé lebénul, kvadriplégiás lesz. Az, hogy kerekesszékbe kerül, Will életét teljes mértékben korlátozza, még attól a szabadságtól is megfosztja, hogy egyedül étkezni, vagy mosakodni tudjon. Lou-t Will mellé veszik fel egyfajta segítőként, és a lány a 6 hónapos alkalmazás során próbálja Will életét pozitívvá varázsolni, és mindent bevet annak érdekében, hogy bebizonyítsa neki, hogy a baleset, vagy bármi más komplikáció ellenére is lehet szép az élet. Emellett az írónő egy elég komoly témát, az eutanáziát is feszegeti a könyv során.

A tragédia miatt a könyv alaphangulata kicsit lehangoló, az írónő apránként, de részletesen szemlélteti az olvasókkal, hogy milyen egy ilyen veszteséggel élni. Ennek ellenére, azonban a történet humorban és romantikában is bővelkedik, és ez szerethetővé teszi az egészet.

 

(…) élj merészen. Feszegesd a határaidat. Ne érd be kevéssel.

 

Ami engem, az előbbieket leszámítva, nagyon megfogott ezzel a könyvvel kapcsolatban, az az, hogy gondolkodásra késztetett. Önkéntelenül is arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy fizikailag és mentálisan is egészségesnek számítok, és mennyivel több lehetőség áll így előttem. Ráébresztett, hogy akárcsak Will-nek,vagy a könyvet inspirálta Daniel James-nek, ugyanúgy bárkinek lehet egy visszafordíthatatlan esemény az életében, amely később olyan módon korlátozhatja, mint a bénulás. Ezért minél fontosabb, hogy kihasználjuk a rendelkezésünkre álló időt, és annyi élményt és emléknek valót iktassunk az életünkbe, amennyit csak tudunk. Utazzunk, próbáljunk ki új dolgokat, ismerjünk meg minél több embert, és csináljuk azt, amit szeretünk, valamint legyünk azokkal, akiket szeretünk.

Bár a könyv még 2012-ben jelent meg, most, hogy filmet készítettek belőle vált igazán népszerűvé. Ha érdekel a film, én mindenképp könyv elolvasását ajánlanám előbb, szerintem sokkal értékesebb először az eredeti történetet megismerni. Én már nagyon várom, hogy láthassam a filmet!:)

 

Nektek mi a véleményetek a könyvről/történetről? 🙂

Utazás Sopronba

Sziasztok!

 

Június első hetén, a csütörtököt és a pénteket az osztállyal Sopronban, valamint Fertődön töltöttük. Az előrejelzések ellenére nagyon szép, napsütéses időben (egy-két kisebb zápor mellett) tudtuk kiélvezni a két napot.

Én most először jártam Sopronban, és nagyon örülök, hogy végre volt lehetőségem odautazni, és felfedezni ezt a turisták által igen kedvelt helyet is. Bár bevallom én a várostól kicsit többet vártam, a hangulatos, sokszínű kis utcák és az azokat színnel megtöltő egyedi házak, valamint az osztállyal eltöltött idő ezt teljesen elfeledtette velem. Ha esetleg terveztek odalátogatni, akkor a Tűztornyot ajánlanám leginkább, föntről gyönyörű kilátás nyílik a városra.

 

Ha maga Sopron nem is fogott meg annyira, a második napon tett kirándulásunktól, az Esterházy-kastélyba, teljesen elállt a szavam. Talán itt készült a kiránduláson a legtöbb fénykép is. A díszes kaputól kezdve a rózsakertig, a hely minden szeglete mesebelien elbűvölő volt. Rengeteg időt el tudtam volna tölteni, akár a kastély szobáiban, a régi bútorok és festmények rejtekében, amelyek egy teljesen más időbe repítenek, akár az udvarban, szinte labirintusként elhelyezkedő óriás bokrok közt olvasgatva.

Mint úgy általában, most is rengeteg kép készült, szóval, ha érdekel titeket, hogy én, leginkább a fényképezőgép mögül, hogyan láttam ezt a kirándulást, akkor jó szórakozást hozzá! A rólam készült képekért, pedig köszönet a lányoknak!:)

 

 

 

Little Keys to Happiness- Május

Sziasztok!

Mi ez?   A Little keys to happiness sorozatomban minden hónap végén összegyűjtöm azokat az apró vagy nagyobb történéseket, amik felvidítottak és ezeket pár képpel illusztrálom. Csak írj le bármilyen apró gesztust, vagy bármit amitől vidámabb lettél és ha később visszaolvasod sokkal jobb kedved lesz.

Én igazából már a májust úgy kezdtem meg, hogy ennek a hónapnak minden egyes percét ki szeretném élvezni, hiszen most egy évig újra el kell búcsúznunk a tavasztól. Ezt a tervemet sok rossz idő kicsit palástolta, mégis azt kell mondanom, hogy ez a hónap is kárpótolni tudott sokszínű virágtengerével. Számomra a hónap kedvencei most a pünkösdi- és a bazsarózsák voltak. Gyönyörűségük mellett még káprázatos illatokkal is betöltötték a szobámat.

Így az idei tavasz utolsó napjára mégis úgy érezem, hogy pont elég volt idén is ebből az évszakból és már nagyon várom, hogy mit tartogat számomra a nyár. A mai 19 kilométeres futásommal igazából tökéletesen megkoronáztam magam számára a májust, sőt az egész tavaszomat; és futás ügyileg most egy olyan tervvel búcsúzom tőle, aminek gondolata egy kicsit még engem is megrémiszt. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle. A rövidke összegzést, pedig itt lejjebb találjátok!:)

♦ Anyák napja ♦ egy 4 éves kisfiú Anyák napi felmosása ♦ első érettségink ♦vissza a Huzellába ♦ zsiráfos matrica ♦ virág egy öt éves ismeretlen kislánytól ♦ botanikus kert ♦ leérettségiztünk ♦ kürtös kalácsos fagyi ♦ sikeres nyelvvizsga ♦ nyelvvizsga ünneplés Anyával ♦ lesz kiscica ♦ levelet írni egy jó barátnőnek ♦ Vikó ünneplése ♦ félelemmel, mégis izgalommal eltöltött éjszakák ♦ Donácos játék ♦ kínaizás ♦ egy apró érintés ♦ lufifújás ♦ Csenge szülinaap ♦ egy írás miatti könnyek ♦ karaoke est ♦ egy nap kétszer is a sutiban ♦ pozitív csalódás két ember iránt is ♦  egy olvasó kisfiú ♦ 10km megállás nélkül ♦ ingafutás ♦ dugi süti ♦ szavaztatás ♦ egy péntek ♦ világító lufiengedés ♦ gyereknapi desszert ♦ raklettezés ♦ 8 helyett csak 7 óra munka ♦ cigánykerék tanítás ♦ egy szombat alatt négy Trónok harca ♦ lassan Sopron ♦ lufik utazása Sohaországba ♦ kolis pingpong ♦ egy teljesen váratlan 19km♥

Nektek, hogy telt a májusotok? 🙂